Hadihajó (HMS Dreadnought, 1906)
A „Félelem nélküli” az Angol Királyi Haditengerészet büszkeségeként forradalmasította a csatahajó-építést.
Történelem
5 – 12. évfolyam
Címkék
mozaLink
/Weblink
Jelenetek
A Dreadnought csatahajó
A HMS Dreadnought
A Dreadnought („Félelem nélküli”) az Angol Királyi Haditengerészet büszkesége volt. A mindössze 1 év alatt (az angliai Portsmouth HM Dockyard üzemében) felépített hadihajó forradalmasította a csatahajó-építést, és egy önálló csatahajótípus (dreadnought) névadójává vált.
Az 1906-ban vízre bocsátott és szolgálatba állított hadihajó kevés ütközetben vett részt az I. világháborúban. Bár a Dreadnought-ot a britek a németek elrettentésére építették, a hajó csak egy újabb, minden addiginál nagyobb fegyverkezési versenyt indított el a tengereken is. Szolgálata 1919-ben fejeződött be, s 1923-ban már szét is bontották.

HMS Dreadnought
Felülnézet
A „Félelem nélküli” szerkezete
A karcsú, ellipszis alakú forma a gyorsaságot szolgálta, de a hajó emellett hatalmas tüzérségi erőt és erős páncélzatot is hordozott.
Hossza 160, szélessége 25, merülése pedig 8 méter volt. Erejét a 18 Babrock & Wilcox kazán által táplált gőzturbina szolgáltatta. A dugattyús gőzgépek kiváltásával csökkent a hajótest magassága, így kisebb célpontot nyújtott az ellenséges lövegeknek.
A hajótest felszínéből kiemelkedett középen a rádiózást segítő árboc, a két hatalmas kémény és az első felépítmény. A hajó legfontosabb újításainak egyike a rendkívül erős tüzérség volt. Az ágyútornyokat úgy helyezték el, hogy minden irányba tüzelhessen a csatahajó. Természetesen az esetleges kudarcra is fel kellett készülni, ezért mentőcsónakokat helyeztek el a fedélzeten az általában 700 fő körüli legénység számára.
Fegyverzet
A Dreadnought fegyverzete
A brit haditengerészet gyöngyszeme ötvözte magában a kor legújabb haditechnikai vívmányait, így szinte minden tekintetben messze túlszárnyalta az addigi hadihajókat. (Ezt jól mutatja az is, hogy az előtte épített csatahajókat a pre-dreadnought – a Dreadnought előtti – kifejezéssel illették.)
A hajó legfontosabb újításainak egyike a rendkívül erős tüzérség volt. Az addig szokásos 4 nehézágyú helyett a Dreadnought 10 db nagy (305 mm-es) és 27 db kisebb (76 mm-es) ágyút hordozott, s mellettük még 5 db (450 mm-es) torpedóvetővel is rendelkezett. A nehézágyúkat 5 különálló toronyba építették be.
A hajótestet 100 és 280 mm közötti vastagságú övpáncél, a fedélzetet 75, az ágyútornyokat és a tornyot 280 mm vastag páncélzat védte.
Fedélzete
A csatahajó fedélzetén
A Dreadnoughtot az első kémény előtt emelt felépítményből irányították. Ebben kapott helyet természetesen a kapitányi híd és a rádiós szoba is.
Az ágyúcsöveket forgatható alapzaton (torony) helyezték el, így azokat vízszintesen és függőlegesen is a tökéletes tüzelési pozícióba állíthatták.
A Dreadnought maximális sebessége 39 km/h, azaz 21 csomó volt. Ez lényegesen felülmúlta a korábbi csatahajókét. 19 km/h (10 csomó) sebesség mellett 12 260, 34 km/h (18 csomó) sebesség mellett pedig 9090 km volt a hatótávolsága.
Sortűz
Felépítése
- tat
- mentőcsónak
- híd
- horgonyok
- ágyútorony
- 305 mm-es ágyú
- első árboc
- hátsó árboc
- kémények
- kormánylapát
- hajócsavarok
- rádióantenna
Torpedóháló működése
- torpedóháló
A Dreadnought („Félelem nélküli”) az Angol Királyi Haditengerészet büszkesége volt. A mindössze 1 év alatt (az angliai Portsmouth HM Dockyard üzemében) felépített hadihajó forradalmasította a csatahajó-építést, és egy önálló csatahajótípus ('dreadnought') névadójává vált.
A brit haditengerészet gyöngyszeme ötvözte magában a kor legújabb haditechnikai vívmányait, így szinte minden tekintetben messze túlszárnyalta az addigi hadihajókat.
A karcsú, ellipszis alakú forma a gyorsaságot szolgálta, de a hajó emellett hatalmas tüzérségi erőt és erős páncélzatot is hordozott.
Hossza 160, szélessége 25, merülése pedig 8 méter volt. Erejét a 18 Babrock & Wilcox kazán által táplált gőzturbina szolgáltatta. A dugattyús gőzgépek kiváltásával csökkent a hajótest magassága, így kisebb célpontot nyújtott az ellenséges lövegeknek.
A Dreadnought maximális sebessége 39 km/h, azaz 21 csomó volt. Ez lényegesen felülmúlta a korábbi csatahajókét. 19 km/h (10 csomó) sebesség mellett 12 260, 34 km/h (18 csomó) sebesség mellett pedig 9090 km volt a hatótávolsága.
A hajótest felszínéből kiemelkedett középen a rádiózást segítő árboc, a két hatalmas kémény és az első felépítmény. A hajó legfontosabb újításainak egyike a rendkívül erős tüzérség volt. Az ágyútornyokat úgy helyezték el, hogy minden irányba tüzelhessen a csatahajó. Természetesen az esetleges kudarcra is fel kellett készülni, ezért mentőcsónakokat helyeztek el a fedélzeten az általában 700 fő körüli legénység számára.
A Dreadnoughtot az első kémény előtt emelt felépítményből irányították. Ebben kapott helyet természetesen a kapitányi híd és a rádiós szoba is.
Az 1906-ban vízre bocsátott és szolgálatba állított hadihajó kevés ütközetben vett részt az I. világháborúban. Bár a Dreadnought-ot a britek a németek elrettentésére építették, a hajó csak egy újabb, minden addiginál nagyobb fegyverkezési versenyt indított el a tengereken is. Szolgálata 1919-ben fejeződött be, s 1923-ban már szét is bontották.