A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

A historizáló építészet

A historizáló építészet

A 19. század fő építészeti stílusa, amelyre az elmúlt korok stílusainak felelevenítése jellemző.

06:26

Vizuális művészetek

Címkék

, historizáló építészet, Szeged, eklektikus, építészet, épület, városépítészet, neostílus, vizuális kultúra, timpanon, újkor, művészet, művészettörténet, történelem, homlokzat, zárt köztér, párkányok, domborműves ornamentika, lizénasorok, oszlopfő, erkély, korlátok, kovácsolt vas, kőszínházak, múzeumok, vasúti pályaudvarok, függőleges falpillérek

Kapcsolódó extrák

Narráció

A historizáló építészet
Ha végigsétálunk egy-egy európai vagy éppen amerikai nagyváros történelmi utcáin,
sokszor érezhetjük azt, hogy nagyon hasonló hangulatot árasztanak.
Körutak, sugárutak, szűkebb utcák, szabályos alaprajzú terek jellemzik őket.
A nagyvárosi rohanás közepette, ha megállunk egy pillanatra,
bizony észrevehetjük, hogy a központi épületek zöme nagyban hasonlít egymásra.
Nem véletlenül,
hiszen ezen épületek a historizmus jegyében születtek.
De mit is takar ez a fogalom?
Kívülről azt vehetjük észre, hogy a modern szerkezetű épületek úgy néznek ki,
mintha legalább több száz évesek lennének.
Pedig nagy részük a 19. század második felében épült fel.
Ennek az az oka, hogy a kor felfogása szerint a szakmai felkészültséget
elsősorban a történelem beható ismerete,
a történelmi formák alkalmazásában szerzett jártasság jelentette.
Kialakultak az ún. neostílusok, melyeket változatosan használva,
számtalan funkciójú épületnél felhasználhattak az építészek.
A történeti korokhoz forduló neo-stílusoknak ez a változatos együttese
összefoglaló néven az eklektika.
A továbbiakban néhány példán keresztül megmutatjuk az eklektikus építészet
főbb jellemvonásait.
Az itt látható tér egy kiváló példa a historizáló városépítészet szalonszerű,
zárt köztereire, nagyobbrészt egységes,
homlokzati kiképzésű épületeivel.
A homlokzat kialakítása ekkoriban jelentősebb volt, mint azelőtt bármikor.
Egy eklektikus épület jellegét döntően ez határozta meg.
A homlokzatokat gyakran tagolták függőlegesen a klasszicizmusból átvett falpillérekkel,
a magasságot pedig a romantikából megmaradt emeletenkénti párkányokkal.
A keretelt, kisebb méretű ablakokat
alulról könyöklőpárkányokkal,
felülről szemöldökpárkánnyal (például háromszög alakú timpanonnal vagy félköríves megoldással) emelték ki.
A köténymezőben domborműves ornamentika jelent meg.
A nagyobb méretű ablakok román vagy gótikus ívvel készültek.
Az épületek nagyságát, vertikális hatását a klasszikus eredetű oszlop és
lizénasorok segítették elő.
Előnyben részesítették a dúsan faragott oszlopfőket,
ezzel hangsúlyozva az egyes szintek elkülönülését.
A homlokzatok szerves része lett az erkély is.
Ezeket díszes és méretes támaszokkal látták el.
A korlátok készülhettek kőből is,
az akadémikus elvek szerint,
vagy az akkoriban egyre divatosabb kovácsoltvasból is.
A kovácsolt vasat továbbá a folyosókorlátok készítésénél,
nagy kapuk, fogantyúk, kilincsek díszítésénél használták fel.
Ami a kor társművészeteit illeti,
az épületek tervezésekor a szobrászat is kellő számú megrendelést kapott.
A komolyabb épületek elképzelhetetlenek voltak szobrok nélkül.
Sőt, sokszor a festészet szintén szerepet kapott egy-egy épület belső díszítésénél.
A részletek után lássuk,
milyen funkciójú épületek készültek ebben a stílusban.
A legtöbb eklektikus épület városi bérház, vagy bérpalota volt.
Jellemzően drágák voltak,
és rengeteg technikai újítást tartalmaztak, mint pl. a vezetékes víz.
A gazdag polgárságot ezzel próbálták a városokba csábítani.
A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a társadalom megosztottságát is.
A legfelsőbb emeleteken csak a szegények kaphattak lakást.
Ekkoriban készültek el egy korabeli nagyváros arcát a mai napig meghatározó épületei.
Többek közt épültek szállodák, az egyre népszerűbb
turizmus kielégítésére.
Közigazgatási épületek, úgy mint a városháza vagy a bíróságok.
Nagy számban épültek kőszínházak, történelmi és művészeti kiállítások
helyéül szolgáló múzeumok,
a városi termálfürdők pedig megfelelő higiéniás feltételeket teremtettek.
Az egyetemek, főiskolák épületeinek zöme is ebben a korszakban készült el.
A technika fejlődésével
megjelentek a postai és távközlési funkciókat ellátó épületek.
A kereskedelem, az ipar és a turizmus fellendülésével pedig
nagy szükség volt vasúti pályaudvarokra is.
Nem utolsósorban,
az egyház szintén komoly megrendelőként volt jelen az építkezéseknél.
A historista építészet nagyjából az 1900-as évek elejéig tartott.
A történeti stílusokhoz kötődő akadémikus szemlélet kissé korlátok közé szorította az építészetet.
Ám ennek ellenére az eklektika korántsem elmaradott stílusjelenség volt.
Az értékei máig számottevőek, városképileg pedig ugyancsak meghatározóak.

Belső feliratok (labels)

historizmus, eklektika, függőleges falpillérek, párkányok, timpanon, domborműves ornamentika, lizénasorok, erkély

Kapcsolódó extrák

Pest felett, a budai várban

Az impozáns budai vár a fővárosi városkép egyik legmeghatározóbb épülete. A történelem során fontos szerepet játszott, ma is számos közintézménynek ad otthont.

A barokk építészet

A barokk kor lehengerlő építészete a mai napig mindenkit lenyűgöz.

A Bauhaus építészete

A Bauhaus szellemi programja a 20. századi modern művészet úttörő stílusa, különleges építészeti megoldásokkal.

A román építészeti stílus

Egy korai építészeti stílus, melynek jellemzői a vastag falak és a keskeny ablakok.

Az aranymetszés a festészetben

Az aranymetszés egy klasszikus arányosság, amely a természetben és a művészetben is gyakran megjelenik.

Az ókeresztény művészet

Az ókeresztény emlékek kiemelkedő értékű tanúi az első évezred keresztény halotti kultuszának.

Firenze, a reneszánsz városa

Az Arno-folyó két partján, annak völgyében elterülő város hosszú múltra tekint vissza. Tegyünk egy sétát a műemlékekben gazdag városban!

Szent Péter-bazilika

Róma központjában, a Vatikánban látható a világ legnagyobb keresztény temploma.

Kosárba helyezve!