A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Zeppelin-léghajó, LZ 129 Hindenburg

Zeppelin-léghajó, LZ 129 Hindenburg

A zeppelin egy merev vázas, irányítható léghajó.

Technika, háztartástan

Címkék

Hindenburg, zeppelin, léghajó, Lakehurst, hidrogén töltőgáz, német, katasztrófa, kabin, motorgondola, pilótafülke, gáztartály, üzemanyagtank, technika, történelem

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

A Hindenburg léghajó

A zeppelinek története

A zeppelin egy merev vázas, irányítható léghajó. A közlekedési eszközt tervezőjéről, a német Ferdinand von Zeppelin grófról nevezték el. (A fejlesztésekhez a magyar Schwarz Dávid szabadalmát is felhasználta.) Első léghajója 1900-ban emelkedett a levegőbe.
Az új konstrukció már az I. világháború előtt népszerűvé vált, elsősorban polgári (személyszállítás, postaszolgálat) célokra használták. Később megjelentek katonai változatai is (bombázó, felderítő céllal).
Az I. világháború után a polgári célokra épült zeppelinek reneszánszukat élték. A csúcspontot jelentő 1930-as években a hatalmas német léghajók (pl. a Graf Zeppelin és a Hindenburg) már az óceánokat is könnyedén átrepülték.
A Hindenburg léghajó katasztrófája (1937, Lakehurst) után hosszú időre felhagytak a használatukkal. Az 1990-es évektől kezdődően újra felfedezték a zeppelinek értékeit. Napjainkban főleg tudományos kutatásokra és luxusutazásokra használják őket.

Felülnézet

A zeppelin alakja és jellemzői

Az első zeppelinek egy hosszú, kúpos végződésű hengerhez hasonlítottak. Jellegzetes alakjukhoz a vezérsíkok is hozzátartoztak. Az I. világháború alatt alakult ki (elsősorban a Schütte-Lanz Luftschiffbau vállalat mérnökeinek köszönhetően) a később egyeduralkodóvá váló cseppforma és a kereszt alakú vezérsíkok a farokban.
A viszonylag kis méretű fülkéket a váz alsó részében alakították ki, de az egyenletes súlyeloszlás és a kisebb légellenállás miatt a test más részein helyezték el a legénységi szobát és a rakteret.
Az orr-rész alján a törzsből kinyúló gondola jelentette az irányítást és a kommunikációt is végző „pilótafülkét”. Innen vezérelték a meghajtást jelentő motorokat is.
A léghajók legfontosabb erénye a kiváló kormányozhatóság, a terhelhetőség és a nagy hatótávolság. Az 1920-as és 1930-as évek zeppelinjei 200-250 méter hosszúak és kb. 100 ezer m³ térfogatúak voltak. Hasznos terhelésük 50-60 tonna, repülési magasságuk pedig 7000-8000 méter körül mozgott. Hatótávolságuk már a 10 ezer kilométert is elérhette.

Felépítés

  • hajótest
  • burkolat
  • oldalkormánylap
  • magasságikormány-lap
  • kabinok
  • motorgondolák
  • gondola

Szerkezet és meghajtás

A konstrukció legfontosabb jellemzője a hosszanti tartókból és gyűrűkből kialakított merev fémváz. A hagyományos (nem merev építésű, „egyballonos”) léghajókhoz képest így a zeppelinek képessé váltak nagyobb teher felemelésére, illetve több és erősebb motor beépítésére.
A külső héjon belül több elkülönített, hidrogéngázzal töltött ballon (cella) helyezkedett el egymás után. (Maga Zeppelin először a „kormányozható, levegőben közlekedő vonat” kifejezést használta új találmányára, annak belső alakja miatt.)
Fontos szerepet töltöttek be az ún. gázszellőztető tengelyek, melyek – biztonsági okokból – eltávolították a többlethidrogént. (Később a hidrogént felváltotta a biztonságosabb hélium.)
A zeppelinek meghajtását a legalább négy, már az I. világháború alatt is egyenként 260 lóerős teljesítményre képes motor biztosította (pl. 4 db 195 kW-os Maybach típusú motor). Akkori sebességük elérte a 130 km/h-t.

Metszet

  • gáztartályok
  • vázszerkezet
  • tartóbordák
  • utaskabinok
  • pilótafülke
  • üzemanyagtank
  • étkező
  • középső folyosó

Animáció

  • hajótest
  • burkolat
  • oldalkormánylap
  • magasságikormány-lap
  • kabinok
  • motorgondolák
  • gondola
  • gáztartályok
  • vázszerkezet
  • tartóbordák
  • utaskabinok
  • pilótafülke
  • üzemanyagtank
  • étkező
  • középső folyosó

Narráció

A zeppelinek merev vázas, kormányozható léghajók. A jármű nevét Ferdinand von Zeppelin grófról kapta, aki tervezője és gyártója volt az „úttörő korszakban” e légi alkalmatosságoknak.
A zeppelineket polgári és katonai célokra is használták. Virágkoruk az 1930-as évekre tehető. A zeppelinekre a hosszú, hengerhez (később szivarhoz vagy csepphez) hasonlatos hajótest volt jellemző. Konstrukciós jellegzetességük a gyűrűs szerkezetű, hosszanti tartókat és tartóbordákat alkalmazó felépítmény volt.

A vázszerkezet belsejében helyezkedtek el a tartályok (cellák), melyeket általában hélium- vagy hidrogéngázzal töltöttek meg. A levegőnél könnyebb gáz tartotta a szerkezetet a magasban. A haladást a jármű oldalára szerelt gondolákba ágyazott, légcsavarokat forgató motorok biztosították.
A hajótörzs elején, alul, szintén egy gondolában volt a pilótafülke. A kormányzást függőleges és vízszintes kormánylapátokkal oldották meg. Az üzemanyagtartályt, az utasok kabinjait és az egyéb kiszolgáló helyiségeket a zeppelin belsejében találjuk.

Az önálló osztálynak is nevet adó, első repülését 1936-ban teljesítő LZ 129 Hindenburg léghajó „keresztapja” az 1934-ben életét vesztő birodalmi elnök volt.
A zeppelint az akkor már hatalmon levő nácik propagandacélokra is fel akarták használni. Ennek jelei a farokrészen elhelyezett horogkeresztek és a törzsön látható, a berlini olimpiát népszerűsítő szimbólum.

A 245 méter hosszú monstrumot 4 darab dízelmotor hajtotta. A 200 ezer köbméter térfogatú szerkezet tartályaiban hidrogéngázt tároltak. A 125 km/h utazósebességű léghajó kabinjaiban egyszerre akár 70 főt is szállíthatott. A Hindenburg azonban elsősorban nem megdöbbentő műszaki paraméterei miatt vált világszerte ismertté.

Az Atlanti-óceánt átszelő egyik útja során, Lakehurst városában leszállás közben kigyulladt, majd lezuhant. A máig tisztázatlan körülményekkel rendelkező 1937-es tragédiában a fedélzeten tartózkodó 97 ember közül 36 életét vesztette. A katasztrófa hatására a zeppelinek kora leáldozott.

Kapcsolódó extrák

Zeppelin-léghajó, LZ 17 Sachsen (1913)

A zeppelin egy merev vázas, irányítható léghajó.

A Montgolfier testvérek léghajója (18. század)

A francia testvérpár sikeres hőlégballonos repülése is hozzájárult a levegő meghódításához.

Fejezetek a repülés történetéből

Az animáció a repülés fejlődését foglalja össze a kezdetektől napjainkig.

Hidrogén és oxigén reakciója

A hidrogéngáz és az oxigéngáz keveréke a durranógáz, ami meggyújtva felrobban.

Hidrogénmolekula kialakulása

A hidrogénmolekulában a hidrogénatomokat kovalens kötés tartja össze.

Adorján János motoros repülője (1910)

A Libelle (Szitakötő) névre keresztelt találmány a (magyar) repülés történetének egyik mérföldköve.

Asboth Oszkár kísérleti helikoptere (1928)

A repülés történetének mérföldköveként Asboth Oszkár első helikoptere 1928-ban a levegőbe emelkedett.

Otto Lilienthal sárkányrepülője

Otto Lilienthal német mérnök 1891-ben hajtotta végre első sikeres felszállását az általa tervezett egyfedelű siklógéppel.

Wright Flyer I repülőgép (1903)

A Wright fivérek megalkották az első irányítható, motorral hajtott, levegőnél nehezebb repülő eszközt.

Airbus A380 (2005)

A kétszintes, széles törzsű, óriási utasszállító repülőgép ötszáznál több férőhellyel rendelkezik.

Boeing 747 (1969)

A Jumbo Jet a világ egyik legismertebb utasszállító repülőgéptípusa.

Bombardier CRJ-200 (1991)

A Bombardier cég kis utasszállítójának tervezésekor a gyorsaság, a kényelem és a gazdaságosság volt a fő szempont.

Kosárba helyezve!