A kosarad üres

Vásárlás

Darab: 0

Összesen: 0,00

0

Vulkanizmus

Vulkanizmus

A vulkanizmus során a földkéregből magma jut a felszínre.

Földrajz

Címkék

vulkán, magmás tevékenység, vulkánkitörés, vulkánok, vulkanizmus, magma, utóvulkáni tevékenység, magmakamra, lemeztektonika, földrengés, láva, hegységképződés, Vezúv, természet, földrajz, kőzetlemez, földkéreg, katasztrófa

Kapcsolódó extrák

Jelenetek

Vulkánok és lemeztektonika

  • Afrikai-lemez
  • Eurázsiai-lemez
  • Arábiai-lemez
  • Indiai-lemez
  • Észak-amerikai-lemez
  • Dél-amerikai-lemez
  • Csendes-óceáni-lemez
  • Karibi-lemez
  • Kókusz-lemez
  • Nazca-lemez
  • Antarktiszi-lemez
  • Ausztrál-lemez
  • Fülöp-lemez

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

A legnagyobb vulkánkitörések

  • Mauna Kea
  • Mauna Loa
  • Novarupta
  • Mt. St. Helens
  • Santa Maria
  • Cotopaxi
  • Mt. Pelée
  • La Soufriere
  • Vezúv
  • Stromboli
  • Etna
  • Kolumbo
  • Piton de la Fournaise
  • Bandai San
  • Pinatubo
  • Krakatau
  • Tambora
  • Tarawera

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

Robbanásos vulkánok

  • hamufelhő
  • kráter
  • vulkanikus törmelékár

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

Kiömléses vulkánok

  • kráter
  • lávafolyás

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

Vegyes vulkánok

  • kürtő
  • kráter
  • lávafolyás

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

Vulkáni utóműködés

  • fumarola
  • gejzír
  • szolfatára
  • mofetta
  • iszapvulkán

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

Narráció

A vulkanizmus mozgásfolyamat, amely során a földkéregből magma jut a felszínre. A vulkánok nem véletlenszerűen helyezkednek el, hanem hosszanti sávok mentén, sorszerűen. Ezek a sávok valójában a kőzetlemezek határai.
A vulkanizmusnak jelentős szerepe van a hegységképződésben is.
A magma felszín alatti, izzón folyó kőzetolvadék. A felszínre ömlő magma neve láva, felszínre jutásának pontján vulkán képződik.
Kitörésük szerint megkülönböztetünk robbanásos, kiömléses és vegyes típusú vulkánokat.

A robbanásos vulkánok sok gőzt és gázt termelnek, amelyek heves robbanásokkal törnek ki a kráterből. Magas hamufelhőoszlopot és vulkanikus törmelékárat eredményez. A hamufelhőt a szél hatalmas területen terítheti szét. A törmelékár nagy sebességgel zúdul alá a vulkáni kúpon. Ez a legpusztítóbb vulkáni kitörési forma.
A Krakatau, a Mt. Pelée és a Mt. St. Helens kitörései a legismertebb példái e kitörési típusnak.

A kiömléses vulkánkitörések nem járnak robbanással, sem törmelékszórással, csak híg láva ömlik belőlük. A vulkáni kúp a megszilárdult lávából épül fel.
Ilyenek például a Hawaii-szigeteki vulkánok, a Mauna Kea és a Mauna Loa.

A vegyes típusú vulkánok esetében a robbanásszerű kitörés és a lávaömlés is jelen van. A vulkáni kúp a kiszórt törmelékek és a láva egymásra épült rétegeiből áll, ezek a rétegvulkánok.
Ebbe a csoportba tartozik a Föld legtöbb vulkánja. Legismertebb példái a Stromboli, az Etna és a Cotopaxi.

A vulkáni kitörések után utóvulkáni tevékenységeket figyelhetünk meg. Ezek lényegében gőz- és gázszivárgások.

A fumarola az utóvulkáni gőz- és gázfeltörések összefoglaló neve. Ilyenkor különböző kémiai anyagokat, gázokat tartalmazó gőz tör a felszínre.

A szolfatára kénes kigőzölgés: olyan fumarola, amely során a vízgőzzel kénvegyületek szabadulnak fel.

A mofetta is fumarola: itt a vulkáni utóműködés terméke a szén-dioxid. Lehet száraz mofetta, amikor gáz tör a felszínre, illetve lehet nedves mofetta, amikor szénsavas víz tör fel.

A gejzír időszakosan feltörő, forróvizű forrás. A felszín alatti üregekbe szivárgó és összegyűlő víz az alatta lévő magmakamrában lévő hőtől felforr, és szökőkútszerűen kitör.

Az iszapvulkánok az agyagos területek vulkáni kísérőjelenségei. A híg iszapból állandóan pöfög a gáz.

A legpusztítóbb vulkánkitörések hatalmas mennyiségű törmelékanyagot szórnak szét.
A Krakatau 1883-as kitörésekor 18 km³-t, míg a Tambora, az emberiség történelmének talán legnagyobb, 1815-ös kitörésekor 80 km³ anyagot szolgáltatott.
Ekkora mértékű kitöréseknek már globális hatásai vannak a Föld légkörére, éghajlatára és élővilágára.

Kapcsolódó extrák

Az egyenlítői éghajlat

Az egyenlítői éghajlat sajátosságainak bemutatása.

Talajtípusok (talajszelvények)

A zonális, kőzethatású és vízhatású talajok szerkezetét mutatja be az animáció.

Kelet-Afrikai Nagy-Hasadékvölgy

A Kelet-Afrikai Nagy Hasadékvölgy a kőzetlemezek mozgásának következményeként jött létre.

A vulkáni utóműködés

Egy szunnyadó vagy kialudt vulkán környezete nem feltétlenül nyugodt. Nézzük meg milyen...

Külső erők

A földfelszínt a külső és a belső erők formálták olyanná, amilyen napjainkban. A külső erők...

Gyűrődés (haladó)

Az oldalirányból ható nyomóerők miatt a kőzetrétegek felgyűrődnek. Így keletkeznek a...

Időjárás előrejelzés

A különböző meteorológiai műszerek segítségével meg tudják határozni, milyen idő is várható.

Mediterrán éghajlat

A mediterrán éghajlat jellemzői a forró, száraz nyár és az enyhe tél.

Kosárba helyezve!